ENDERO

A kürtőssütő eszköz

A világ leghosszabb kürtőskalácsai


HANTZ Péter - POZSONY Ferenc

A kürtőskalács eredete és rokonsága

A kürtőskalács az erdélyi magyarság, különösen a székely vidék ünnepi süteménye. De számos európai nemzet képviselője is otthon érezné magát egy székely lakodalomban: az erdélyi szászok mellett a svédek, a litvánok, a lengyelek, a németek, az osztrákok, a csehek, a morvák, sőt a szakolcai szlovákok és a pireneusi franciák is forgatott dorongon sütött édes süteményt készítenek ünnepi alkalmaikra.

A magyar kürtőskalács, a német Baumkuchen, az ónémet Ayrkuchen vagy Spiesskuchen, az osztrák Prügeltorte, a szász Baumstriezel, a svéd spettekaka, a szlovák trdelnik, a cseh trdlo, a litván - lengyel - francia ragoulis/šakotis/sękacz /gâteau-à-la-broche egymás rokonai.

Ez a viszony sok esetben valószínűleg „vérrokonság”, vagyis a süteményt egy másik nemzet is megszerette, majd átvette, és addig alakítgatta azt, hogy végül külön „családtagként” tekinthetünk az eredményre. Lehet, hogy a süteménycsalád is egy tőről fakad? És ha igen, akkor honnan? Vagy inkább az történt, hogy több, hasonló eljárás egymástól függetlenül fejlődött ki?

Már az ókori görögök is...

Az európai kultúrában

sokminden az ókori görögöktől ered.


Obelias-kenyér rekonstrukciója (Fritz Hahn heidelbergi cukrászmester készítette a fennmaradt leírások alapján)

Talán ennek a süteménycsoportnak is ott kell keresnünk a gyökereit. Fritz Hahn heidelbergi cukrászmester, a tudományterület klasszikusa feltárta, hogy rúdra tekert kőttestésztából (kelt tésztából) készült süteményt már kr. e. 400-ban is készítettek a görög nyelvterület Dionysos ünnepségein. Ez az "Obelias-kenyér"körülbelül egy méter hosszú lehetett, és két ember hordozta a vállán. Jelenlegi ismereteink szerint nem való- színű, hogy ezt az eljárást más népek is átvették volna.

 

A kürtőskalács őse

A középkori forrásokban már a mai süteménycsaládhoz jóval közelebb álló recepteket találunk.


A Spiesskuchen /dorong-sütemény/ első ismert írásos említése (kb. 1450). Eredetije a Heidelbergi Egyetem könyvtárában található.
Egy 1450-es keltezésű, Heidelbergben felbukkant kézirat szerint "ha dorong-süteményt (kuchen an eyne spiss) akarsz készíteni ... kőttestésztát egy fa dorongra tekerjél és tojás-ságájával kenegesd ... így egyben marad és ne süsd túl forrón". Egy 1485-ös nürnbergi rendőrségi dokumentum az esküvői "tojássüteményre" (ayrkuchen) meghívható személyek számáról rendelkezik, egy 1539-re tehető, Domokos-rendi szakácskönyv pedig már részletes receptet tartalmaz.

A Spiesskuchen rekonstrukciója (Fritz Hahn heidelbergi cukrászmester készítette az 1450 körülire tehető leírás alapján)


Egyéb források is azt valószínűsítik, hogy ez az ünnepi finomság közkedvelt volt a 15-16. századi német gasztronómiában.

Hengeres tésztalapből készülő sütemények

A 16. század végén egy érdekes fordulóponthoz, a süteménycsalád fejlődésének első keresztútjához érünk. A középkori, csavarvonal alakban feltekert sütemény a magyar és - feltehetően - a cseh nyelterületen él tovább, máshol új fajtái fejlődtek ki.

Ismereteink szerint ezek közül Balthasar Stain 1547-es szakácskönyvében jelenik meg: a sütődorongra

csavarvonal alakban feltekert kőttes tészta helyét egy már előzőleg kinyújtott, majd a dorong felületére helyezett tésztalap veszi át:

Részlet Balthasar Stain 1547-es, dillingeni kiadású szakácskönyvéből. Ebben található az első ismert recept, amely egy tésztalapból készülő, dorongon sütött süteményt ír le.

"vedd a dorongot... vedd a kőttestésztát ... tedd szépen a dorongra... azonos vastagságban... szép lapos legyen... sózott tojássárgájával kenegesd... végy egy nagy zsinórt... kösd körbe a tésztát...". Hasonló elemeket tartalmazó sütési eljárást ajánl a magyar származású Marx Rumpolt is a híres, 1581-ben kiadott német reneszánsz szakácskönyvében, amelyet Bornemisza Anna, Apafi Mihály erdélyi fejedelem felesége magyarra is lefordíttatott. Maria Schellhammerin 1697-ben kiadott szakácskönyvében már egy rajzot is közöl elkészítésének módjáról. Az eljárás morvaországi elterjedtségére utal Christoph Thiemen 1682-es szakácskönyve, amely "morva süteményecske" név alatt ír le egy hasonló receptet.


A tésztalapból készlő spiesskuchen készítését magyarázó ábra Maria Schellhammerin 1697-es szakácskönyvéből.
Megjegyezzük, hogy ebben a könyvben fordul elõ elõször a német "baumkuchen" szó: "Placentae cylindricae: Baum-Kuchen. Placentae per five Syringites, Spiess Kuchen: ...".

Ehhez hasonló sütési eljárás mind a mai napig él: a Németországba kivándorolt erdélyi, különösen a barcasági szászok ennek a módszernek a továbbfejlesztése szerint készítik Baumstriezel nevű ünnepi süteményüket.
Erdélyi szászok által sütött baumstriezel egy németországi rendezvényen. Forrás: http://www.stettemerstroossefescht.de

A Baumstriezelt vékonyabb és vastagabb tésztával is készítik, melynek rögzítéséhez nincs szükség zsinórra. Általában nem csonkakúp alakú, hanem hengeres dorongon, például háztartási sodrófán sütik. A szász süteményt a kürtőskalácshoz hasonlóan kristálycukorba hengergetik, amely sütés közben megolvad és karamellizálódik.

Folyékony tésztából készülő sütemények

A németek nagyon inventívnek bizonyultak:

az addigi szilárd állagú kőttestészta mellett a folyékony tésztát is kipróbálták.

Ennek első írásos emlékét Susana Gewandtschneiderin 1585-ös szakácskönyvében találjuk meg:

Részlet Susanna Gewandtschneiderin1585-ös szakácskönyvéből. Ebben található az első ismert recept, amely egy folyékony alapanyagból készülő, dorongon sütött süteményt ír le.

"... vedd a dorongot... fél órát süsd amíg elég forró lesz... a tésztát öntve tegyed rá... szépen oda és újból öntsed...". Itt értünk el a süteményeink "családfájának” újabb elágazásához. A folyékony alapanyagú süteményből ugyanis három új fajta is kifejlődik: a német baumkuchen, a litván-lengyel ragoulis-sakotis-sekacz, amit a franciák is átvettek és gateu-a-la-broche-nak neveznek, valamint a svéd spettekaka. Nem szabad megfeledkeznünk az ősről, az osztrák Prügeltortéról sem: ez a sütemény ugyanis a mai napig a 16. századi, a folyékony alapú süteménycsoportot megalapozó recept szerint készül.
Vegyük most sorra a folyékony alapú sütemények képviselőit!

A Prügeltorte


A prügeltorte /nyárs-sütemény/ készítése. Forrás: www.mapamondtravel.com

...Ausztriában, elsősorban a tiroli Brandberg patak melletti falvakban honos. Egyszerűen elkészített, folyékony, de igen viszkózus tésztából sütik, amelybe minden összetevőt egyből belekevernek. A tésztát sütőpapírral borított, lassan forgó, alulról vagy oldalról hevített dorongra csorgatjuk. Amikor a tészta egy adott helyen megszilárdult, újabb adagot töltünk rá. Egy összefüggő tésztaréteg általában csak a sütemény felületének egy részére terjed ki. A lecsöpögő tészta apró dudorokat alakít ki a sütemény felszínén.

A Baumkuchen


Részlet Markus Looft 1769-es szakácskönyvéből. Ebben található az első ismert recept, amely a modern baumkuchen /sütemény a fán/ készítését írja le.

...a németek nemzeti süteménye, amelyet a "sütemények királyának" neveznek. Egy Szász-Anhalt tartományban levő kis Hanzaváros, Salzwedel egyenesen a “Baumkuchen városának” kiáltotta ki magát, eredetvédett termékként jegyeztette be az Európai Uniónál a salzwedeli Baumkuchent, és turisztikai stratégiáját is erre alapozza.


A baumkuchen készítése: egy új tésztaréteg szaggatása. Forrás: www.latimes.com

A Baumkuchen ránézésre abban különbözik 16. századi ősétől, hogy igen szabályos, koncentrikus rétegekből épül föl, amelyek a sütemény egész felületére kiterjednek.

Emellett az anyaga is újszerű: első lépésben csak a tojássárgáját adják hozzá a viszonylag sok vajat tartalazó édes tésztához. A tojásfehérjét külön keverik össze egy kis sóval, és később vegyítik bele a tésztába. Ezeket a megoldásokat a modern kémia is ismeri: segítségükkel egy viszonylag stabil emulzió, illetve hab jön létre. A Baumkuchen első ismert receptje Markus Looft 1769-es recepteskönyvében jelenik meg: “eldörzsölünk egy font vajat... hozzáütünk húsz tojássárgáját egymás után... egy font finom cukrot... egy kanna lisztet... mindezt jól összedolgozzuk... tizenhat tojás fehérjéjét verjük finom habbá és ezt is adjuk a kőttestésztához...”.


Egy baumkuchen-változat. Forrás: www.sweetworldpastries.com

A Baumkuchen keresztmetszete. Forrás: http://my-all-recipes.blogspot.ch

Manapság egy forró felület mellett elhelyezett fémrúd felszínét megmártják a folyékony tésztát tartalmazó tálban (vagy a fémrúdra öntik a tésztát), miközben a tál a rúd alatt helyezkedik el. A tészta egy kis része szétterül a rúdon, majd rátapad arra. Miután a felvitt tészta felszíne megsült, hasonló módon újabb réteg kerül rá. Nem ritka a 20–25 rétegű sütemény sem. Bizonyos változataiban a sütemény viszonylag sima felszínét egy adott rétegszám felett az újabb, még folyékony tészta helyenkénti megszaggatásával hullámossá teszik. A Baumkuchen felszínét áttetsző cukormázzal vagy csokoládémázzal borítják be.

Megjegyezzük, hogy egy elterjedt német legenda szerint a Baumkuchen eredetét hazánkban kell keresnünk: eszerint a titkot egy kéményseprő mester vitte Magyarországról a német nyelvterületre.


A ragoulis-sakotis-sekacz


A ragoulis-sakotis-sekacz /csúcsos, sokágú, bogos/ készítése egy, a 20. század elején kiadott lengyel szakácskönyvben. Forrás: www.mark.pl

...lengyel-litván sütemény keletkezése a 16–18. századra tehető. Egy történelmi legenda a 16. századból származtatja, de tésztájának fejlettségi foka 18. századi eredetre utal. A ragoulis-šakotis (litván megnevezés, jelentése: csúcsos, sokágú) vagy sękacz (lengyel megnevezés, jelentése: bogos) kialakulásával kapcsolatos tudományos kutatásokról nincs tudomásunk. A legvalószínűbb, hogy a folyékony tészta felhasználásával készülő német sütemény receptje Lengyelországba és Litvániába is beszivárgott, ahol sajátos fejlődésen ment át. A litvánok nemzeti ételüknek tekintik a süteményt, amelyet az ország képviseletében vittek az osztrák EU-elnökség alatt útjára indított Café Europa rendezvényre.


Ragoulis-sakotis-sekacz készítése. Forrás: JR Fine Products GmBH

A ragoulis-šakotis-sękacz készítéséhez a Baumkuchen és a Prügeltorte sütésekor használatoshoz hasonló berendezést alkalmaznak, de a dorongot sokkal gyorsabban forgatják. A sütemény alapanyaga, akárcsak a Baumkuchené, két részben készül. Először a vajat és a cukrot keverjük össze tojássárgájával, liszttel meg egy kis rummal. Külön verik föl a tojásfehérjét egy kis sóval, majd hozzáadják az előzőhöz. Az így kapott, tojásban igen gazdag, enyhén habos tészta meglehetősen viszkózus, ezért nem terül szét a rúdon, hanem saját súlyának és a centrifugális erőnek a hatására sztalaktitszerű dudorokat képez. Az eljárás egy száraz süteményt eredményez, amely megfelelő körülmények között tárolva több hónapon át élvezhető marad.

Óriás ragoulis-sakotis-sekacz készítése. Forrás: magiearome.pixnet.net

De hogyan lehetséges az, hogy a süteményt Európa másik felén, a Pireneusokban is sütik gâteau-à-la-broche néven? Ennek magyarázata az lehet, hogy a globalizáció már évszázadokkal ezelőtt is létezett, csak akkor nem multinacionális vállalatok, hanem multinacionális hadjáratok voltak a folyamat fő mozgatórugói. A szájhagyomány szerint a sütemény Napóleon katonáinak ízlett meg a 19. század elején, és ők vitték haza a receptet Franciaországba, ahol azóta is változatlan formában készül.

A Spettekaka


Részlet Susanna Egerin 1733-as szakácskönyvéből. Ebben található a spettekaka /dorongsütemény/ első ismert receptje. Forrás: www.gastronomi.nu

A spettekaka készítése. Forrás: www.semiswede.com

...Svédország déli részén elterjedt, krumpliliszt alapú sütemény, amelynek létrejötte a 18. század első felére tehető. Első ismert írásos említése a németorszégi Susanna Egerin szakácskönyvének 1733-as, svéd kiadásában található, ami a sütemény német eredetére utal. Az itt közölt összetevők nagyban eltérnek attól, amit ma a spettekaka összetevőinek tekintenek, vagyis a sütemény a svéd nyelvterületen forrott ki és nyerte el mai jellegét. A rokon süteményektől eltérő alapanyag, a krumpliliszt használatának az lehet a magyarázata, hogy a krumpli a hűvösebb, északi klíma körülményei között is könnyen megterem.


Spettekaka cukordíszítéssel. Forrás: www.semiswede.com

A spettekaka készítése során a vajból, cukorból, tojásból és burgonyalisztből álló keveréket levágott sarkú tasakba öntik. Ebből vékony csíkot nyomnak a sütőpapírral beborított, csonkakúp alakú forgó dorongra, egészen addig, amíg a tésztacsík rács formájában befedi a dorong (a sütőfa) teljes felületét. Ezután a tésztát nyílt tűz vagy egyéb hőforrás mellé helyezik, hogy megszáradjon, majd újabb réteget visznek rá. A lépések ismétlődnek, a rétegek száma pedig akár a tizet is elérheti.

Így egy lyukacsos szerkezetű, igen száraz és jól eltartható sütemény keletkezik, amelynek felszínét helyenként színes cukormázzal díszítik. A svéd Scania tartomány a spettekakát eredetvédett termékként jegyeztette be az Európai Uniónál.


A kürtőskalács közelebbi rokonsága: változatok csavarvonal alakú tésztacsíkból készülő süteményekre

A cseh-morva trdlo vagy tredlenice és a felvidéki szakolcán sütött trdelnik

(jelentésük: “dorongos”)
Szakolcai trdelnik /dorongos/ tálalása. Forrás: archiv.skalicka.sk

A dorongsütemények őséhez, az ónémet Spiesskuchen-Ayrkuchenhez a cseh-morva trdlo és a felvidéki Szakolcán sütött trdelnik áll a legközelebb. A trdlo-trdelnik hengeres dorongra tekert édes és viszonylag vastag kőttes tésztából (kelt tésztából) készül. A dorongon levő nyers kőttes tészta felületének kezelése viszont jelentősen eltér attól, ahogy manapság a kürtőskalács vagy a Baumstriezel sütése előtt eljárunk. A trdlotrdelnik sütés előtt nem kap cukorborítást, és a felületét sem simítják el, hanem darált diót (mandulát, kajszibarackmagot) szórnak rá.

Sütés közben néha vajjal kenegetik, és csak utána hintik meg jó gazdagon vaníliás porcukorral. Ennek megfelelően a felszíne kevésbé sima, és karamellizált cukorréteg sem alakul ki rajta, mint a mai kürtőskalácson.


Cseh trdlo /dorongos/ készítésének utolsó lépése. Forrás: http://paulinescookbook.wordpress.com

A szakolcaiak eredetvédett termékként jegyeztették be a trdelniket az Európai Uniónál. A benyújtott dokumentációban megemlítik, hogy a szájhagyomány szerint Gvadányi József magyar tábornok erdélyi szakácsa révén a 18. század végén jutott el városukba a sütemény. Ez egybecseng azzal, hogy a 18–19. századi székely- magyar kürtőskalács igen hasonló volt a mai trdelnikhez. A kürtőskalács azonban tovább fejlődött, a trdelnik viszont megőrizte archaikus jellegét.

A szakolcai trdelnik első ismert írásos említése 1911-ből való, méghozzá Juhász Gyula magyar költő tollából, aki a helyi gimnázium tanára volt. A sütemény a 20. század közepére szinte teljesen eltűnt, de a kétezres évek elején újra fölfedezték, és ma már gyakran találkozunk vele a nagyobb cseh, morva és felvidéki városok ünnepi rendezvényein.

A kürtősfánknak (olajban sült kürtősnek)


Olajban sült kürtős. Forrás: www.gabojsza.hu

...kilóg a sorból, csak a formája emlékeztet a kürtőskalácsra. Mérete jóval kisebb, hossza általában nem haladja meg a 15–20 centimétert. Elsősorban a magyar és a német nyelvterületen ismerik, de készítése a népi kultúrában kevésbé kötődik ünnepi eseményekhez. Alapanyaga a kürtőskalácséhoz hasonló kőttes tészta, amit egy apró dorongra tekerve, cukorba hengergetés nélkül, forró olajban forgatva sütnek ki. Sütés után porcukorral, esetleg darált dióval meghintve vagy tejszínhabbal megtöltve tálalják.

A stemény neve

…a kürtő szóból eredeteztethető: Szabó T. Attila kolozsvári tudós nyelvész ezt a következőkkel támasztotta alá: „…mikor a hengerről leveszik, az egész sütemény egy darabban egy körülbelül 25-30 cm hosszú kürtő, illetőleg cső alakú kalácsfélét képez. Minthogy ezt a kalács-kürtőt a családtagok és vendégek elé ilyen alakban teszik, s a fogyasztók a szalagszerűen szakadó tésztát ilyen jellegzetes alakjában látják, nyilvánvaló, hogy a névadási szemlélet csak a kalácstészta kürtő alakjából indulhatott ki…” Ezt az álláspontot erősíti, hogy az erdélyi szászok „Schornsteinkuchen”-nek is nevezik a süteményt, ami a magyar kürtőskalács szó tükörfordításának felel meg. Mindazonáltal a mindennapi nyelv a rövidebb, könnyebben kiejthető szavakat részesíti előnyben, ezért a székely nemzeti süteményt gyakran rövid ö-vel kürtösnek nevezik.

A kezdetek


A "Kürtős Fánk" szóösszetétel első ismert írásos említése egy uzdiszentpéteri (Erdély, egykori Kolozs vármegye) összeírásban. A dokumentum eredetije a Kolozsvári Állami Levéltárban található.

A kürtőskalácsra utaló első ismert írásos dokumentum 1679-ből az Erdélyi Fejedelemség Kolozs vármegyéjének Úzdiszentpéter nevű falvából származik: „Kürtős Fánk Sütéshez valo fa nro. 1”. A dokumentum eredetijének a Kolozsvári Állami Levéltárban nyoma veszett.

Nem sokkal később a süteményt már az erdélyi nemesség jól ismerhette, sőt a szomszédos Moldva elitje is szemet vetett rá: egy Erdélyből származó és a moldvai fővárosban, Jászvásárban élő úrhölgy, gróf Feratti Bertalanné, született Kálnoki Ágnes 1723. december 22-én a moldvai vajda feleségének kérését tolmácsolja a székelyföldi Torján élő nagynénjének, Apor Péterné Kálnoki Borbálának:
Kdet azon kéreti a Méltóságos vajdáné mi általlunk ... hogy egy inast küldene ki Kghez az kit is ne sainallya Kgd meg tanittani minden afféle sütögetésekre a többi között kürtõ kalátsra is/ a M: Vajdáné kéreti .... a mely inas iránt igirte kgd io akarattyát hogy meg tanittattya ... Édes néném Aszony ... ne sainállya Kgd annyi jo akarattyát mind Czipó sütésre (s) egyéb s egyéb gyenge sütögetésekre és kürtő kalátsra is és valami pástetomra és valami gyenge eledelre megtanittatni.Megjegyezzük, hogy ekkor egy fanarióta fejedelem, Mihai Racoviţa uralkodott Moldvában.

Részlet Ferattiné Kálnoki Ágnes 1723-ban Jászvásárról írt leveléből, amelyben először jelenik meg a "kürtő kaláts" szóösszetétel. A levél eredetije a Kolozsvári Állami Levéltárban található.

Feltűnő, hogy Metamorphosis Transylvaniae című írásában Apor Péter meg sem említi a kürtőskalácsot a nagymúltú, magyaros jellegű, erdélyi ételneműek sorában, pedig a fenti levélrészlet bizonyítja, hogy azt már készítették felesége konyháján. Habár a konzervatív torjai nemes jól ismerhette a kürtőst, azt egyértelműen az osztrákok által közvetített új divatnak tarthatta, s így emlékiratában nem írta le az akkor már az erdélyi elit réteg körében is eléggé népszerű kalácsféleséget. Az erdélyi gasztronómia akkori változásai miatt Apor Péter ki is fakadt: „atyáink szokott eledeleit meg sem ehetjük, hacsak német szakácsunk nincsen”. Mindez azt valószínűsíti, hogy a

kürtőskalács korai formája osztrák vagy szász közvetítéssel jutott el a magyar nyelvterületre.

Arra egyelőre nincs elfogadható magyarázatunk, hogy a székelység körében miért kizárólag a csavarvonal formájú, a szászok körében pedig miért elsősorban a lapos tészából készült sütemény honosodott meg. Megjegyezzük, hogy egyes szász falvakban nem Schornsteinkuchen, hanem Baumstriezel névvel illették a kürtőskalácsot.

Részlet zabolai gróf Mikes Mária 1784-ben kiadott szakácskünyvéből. Ebben található a kürtőskalács első ismert receptje.

Az első fennmaradt recept

Jelen tudásunk szerint a sütemény első receptje Dániel Istvánné Gróf Mikes Mária 1784-es keltezésű, erdélyi szakácskönyvében bukkan föl. A Gazda Aszszonyi Böltseségnek Tárháza című, kézírásos könyvben a Porániné módja szerint kürtőskalács megnevezés alatt a következőket találjuk:

Végy öt tojássárgáját egy csuporban egy fertálynyi gyönge meleg tejel, egy kalánka tejfellel egy kis sóval keverd egyben. Szűrd a tekenyőben, tégy hozzá egy kalánka élesztőt, egy kalánka olvasztott írósvajat dörgölj szép liszttel jó gyenge tésztát belőle valamíg a kezedről leválik. Midőn már több lisztet nem tész hozzá, tégy még kis kalánka vajat belé, dörgöld és dagaszd jól. Ha[gy]d hogy keljen meg, de ne felette erősen, mivel osztán szakad a tészta, de keletlen se légyen. Le szaggatván táblára, ha[gy]d egy kissé nyugodni. A kürtőskalács formát kend meg vajjal, melegítsd meg, facsard reá a tésztát. A sütés alatt kend meg vajjal, tejfel nélkül is lehet a tésztáját csinálni.”.

Észrevehetjük, hogy ebben a receptben még nincs szó a kürtőskalács felületének édesítéséről.

A 18. század végén viszont a sütemény nemcsak Erdélyben, hanem különböző megnevezések alatt már az egész magyar nyelvterületen elterjedt. Belső-magyarországi megnevezései (dorongos fánk, dorongfánk, botra tekercs) voltaképp a német Baumkuchen tükörfordításai. A dorongfán sütött kalács első írott említése egy 1789-ben keletkezett vígjáték szövegében fordult elő, melynek szerzője Komáromban született.

Az első édesítés


A kürtőskalács (dorongfánk) receptje Simai Kristóf 1795-ben keltezett, kézírásos szakácskönyvéből. Ez az első ismert recept, amely magába foglalja a sütemény édesítését.

Simai Kristóf Némelly Étkek Készítési módja című, 1795-ben Körmöcbányán keltezett szakácskönyve szintén dorongos fánknak nevezi a mazsolával ízesített, kelesztett tésztából készített süteményt, melynek részletesebb receptjét is közzétette. Ez a leírás egy lényeges újítást is tartalmaz: a sütést követően a kürtős felszínét az akkoriban használatos édesítőszerrel, a nádméznek nevezett folyékony cukoroldattal történő ízesítését ajánlja: „Dorongos fánk (botra-tekercs, kürtös-kaláts, bot-kaláts): Végy két verdung szép fejér lisztet, egy meszszel forralt tejet, de langy legyen, két vagy három tojás sárgáját, két kalán ser-élesztőt, s ezt tejjel ereszd s sodord fel, s töltsd a lisztbe, végy egy verdung főtt jó féle vajat, olvazd langyra, s töltsd ezt-is a liszt közé, és apró (mazola) szöllővel egygyütt verd-fel, s készits belőle tésztát, hogy lehessen ki-nyújtani, a dorongot kend-meg vajjal, sodorj vékony hoszszú tésztát és tekerd arra, az eleit, s végét ragaszd a doronghoz, s mint a petsenyét forgasd lángoló tüznél, ha meg-pirúlt, szépen húzdle a dorongról, és nád mézeld-meg.”

Ismereteink szerint ez a recept az első, amelyben utalást találunk a kürtőskalács felületének édesítésére. Megjegyezzük, hogy itt még csak a sütés utáni édesítésről esik szó. A Simai-féle recept kapcsán tudnunk kell, hogy a nádméz szó a nádcukor szirupos formájának jelölésére szolgált (a mai értelemben vett kristálycukor 19. századi találmány), és azt is, hogy a kőttes tészták kelesztésére a 19. század közepéig elsősorban folyékony sörélesztőt használtak. A ma használatos sajtolt élesztő előállítási eljárását csak 1848-ban Bécsben dolgozták ki.

Érdekes az a tény, hogy a Szakács mesterségnek könyvecskéje Kolozsvárott 1771-ben kiadott változata meg sem említette a kürtőskalácsot, az akkor már igen népszerű kolozsvári káposzta mellett. Ez arra utalhat, hogy ez a sütemény akkor még nem volt szerves része a szerényebb rendű erdélyi családok ünnepi táplálkozáskultúrájának.

Később viszont a kürtőskalács sütése az erdélyi népi kultúrában is egyre nagyobb teret hódított.

A gróf Mikó család gazdasági dokumentumai között egy olyan 1772-ből származó iratot találunk, mely egy korabeli kolozsvári konyha felszerelését rögzítette, s annak eszközállományában pedig „Kürtő kaláts Sütő tserép” is ott volt. Cs. Bogáts Dénes levéltári kutatásai szerint a kalács sütésekor használt fa a székelyföldi Háromszéken csak a 19. század első harmadában készített összeírásokban bukkant fel gyakrabban: „Egy Kürtős kalács sütőfa cseréppel behuzva…” (1810), „Kürtős sütőfa” (1834) „Négy kis lapitó és egy kürtős kalács sütő fa…” (1838).

A kürtőskalács eredetmondája

Orbán Balázs Székelyöld leírása... című művének első kötetében (1868) olyan máréfalvi eredetmondát közölt, mely azt is tükrözi, hogy a 19. század végére a kürtőskalács már mélyen beágyazódott a Székelyföld életvilágába:

Recept “Rézi néni” 1876-os szegedi szakácskönyvéből. Ebben bukkan föl az első recept, amelyben a kürtőskalácsot sütés előtt is meghintik cukorral, így karamellizált cukormáz alakul rajta ki..

Ugyanis tatárok dulván a vidéket, Máréfalva népe védbarlangjaiba vonult, s midőn a tatárok a völgyen felmenének, a barlangban lévők reájok nyilazván, többeket, s azok közt vezérüket is elejtették. Dühbe jött erre a tatár had, s ostromolni kezdte a védhelyet; de az erős fekvésű védhelyhez nem férhetvén, ostromzárolták, hogy kiéheztetéssel szorítsák önmegadásra. Már elfogyott ostromoltak és ostromlóknak is minden eledele, midőn a barlangban lévők szalmából nagy kürtös kalácsot csinálván, kimutatták s le kiáltottak: Lám mi jól élünk, míg ti éheztek! Mit látva a tatárok, a falu feldulása után távoztak.

A karamellizált cukormáz megjelenése - a modern kürtőskalács születése

A Simai-recept után közel száz évvel, 1876-ban a szegedi kiadású Rézi néni szakácskönyve a kürtőskalács fejlődésének következő lépéséről tanúsít.

Ebben a receptben azt ajánják, hogy a kürtőst már a sütés előtt is szórjuk meg (mandulás) cukorral. Így a „csak” édes íz mellett új aromák is megjelennek: a hő hatására ugyanis a cukor karamellizálódik, és Maillard-reakciókban is részt vesz. Nem kellett sokat várni arra sem, hogy a kalács felületére sütés előtt mandulamag nélküli cukrot vigyenek föl, a sütés utáni édesítés pedig akár el is maradhasson: az 1892-ben, Budapesten megjelent Valódi magyar szakácskönyv című munkájában Zilahy Ágnes már ilyen receptet tesz közzé.



Recept Zilahy Ágnes 1892-es szakácskönyvéből. Ebben található a kürtőskalács első olyan receptje, amelyben héjas gyümölcs bele nélküli cukorral szórják meg sütés előtt


Kövi Pál: Erdélyi Lakoma (1980)

A székelyek és szászok nemcsak átvették a régebbi recepteket, hanem tökéletesítették is azokat. A kürtőskalács, illetve a Baumstriezel felszínének deszkán történő ellapítása, illetve a sütés előtti kristálycukorba való hengergetés (forgatás) révén történő lapítás és cukrozás minden bizonnyal erdélyi találmány. Nem tudjuk, hogy a székelyeknek vagy a szászoknak jutott először eszébe, de ez talán nem is lényeges. A lapítás során a kürtőskalács dorongra tekert tésztacsíkjának egymást követő menetei összenyomódnak, a sütemény felszíne pedig simábbá, szerkezete tömörebbé, elegánsabbá válik. Mindez egyedi jelleget kölcsönöz az erdélyi konyha által „továbbfejlesztett” süteményeknek.

Megjegyezzük, hogy a kristályos cukorral történő édesítés a székely és szász falvakban csak a 19. század végén terjedhetett el szélesebb körben. Az első erdélyi cukorgyárak csak a 19. század közepén kezdtek el működni (Brassó - 1837, Kolozsvár - 1838), a legjelentősebb botfalusi üzem pedig 1889-ben nyílt meg.

Az első, karamellizált cukormázra fölvitt utóborítással (vaniliás cukor) a Rézi néni szakácskönyvében találkozunk. A darált vagy aprított, esetleg cukrozott dióbél utóborításként való alkalmazása csak a 20. század második harmadában terjedt el. A Kövi Pál által írt, 1980-as kiadású Erdélyi Lakoma című szakácskönyv ismereteink szerint az első, amelyik cukrozott dióbelet ajánl utóborítás céljára. A fahéjas, kókuszos, kakaós, stb. utóborításokat csak a múlt század végén kezdték széleskörűen alkalmazni.

A kürtőskalács egymás után kialakuló változatait “generációkba” csoportosíthatjuk. Ha Fritz Hahn heidelbergi cukrászmester után első generációsnak a görög obelias-kenyeret, másodiknak a felületi édesítés nélküli süteményt tekintjük, akkor harmadik generációsnak a sütés utáni édesítésűt (a mostani szakolcai trdelnikhez hasonlót), negyedik generációsnak a karamellizált cukormázzal borított süteményt, ötödik generációsnak pedig pedig a mai modern székely kürtőskalácsot nevezhetjük.


19. századi székely, illetve kalotaszegi kürtőssütő. Forrás: Balassa-Ortutay: Magyar Néprajz – mek.oszk.hu

Az utóborítások kialakulása

Az első, karamellizált cukormázra fölvitt utóborítással (vaniliás cukor) a Rézi néni szakácskönyvében (1876) találkozunk. A darált vagy aprított, esetleg cukrozott dióbél utóborításként való alkalmazása csak a 20. század második harmadában terjedt el. A Kövi Pál által írt, 1980-as kiadású Erdélyi Lakoma című szakácskönyv ismereteink szerint az első, amely cukrozott dióbelet ajánl utóborítás céljára. A fahéjas, kókuszos, kakaós stb. utóborításokat csak a múlt század végén kezdték széleskörűen alkalmazni.

A kürtőskalács elterjedése

Ahogy a trdlo is eltűnt a cseh, és a sekacz is kikopott a lengyel népi kultúrából, úgy a kürtőskalács is eltűnt a magyar nyelvterület döntő részéről, a 20. század közepén már szinte csak Székelyföldön sütötték.

Ennek az a magyarázata, hogy a polgárosodás és az urbanizáció hatására a magyar nyelvterület nagy részén e kalácsféleség helyét már városi, polgári eredetű tortaféleségek foglalták el.

Az új sütemények székelyföldi elterjedésének korlátozott volta mellett a kürtőskalács fennmaradásában az is szerepet játszott, hogy a magyar nyelvterület keleti peremterületén a kandallós tüzelőszerkezetek egészen a 19. század végéig fennmaradtak. Ezekben a nyitott tűzhelyekben, valamint a kenyérsütő kemencék előterében különösebb előkészület nélkül lehetett a parázson kürtőskalácsot sütni. A kürtőskalács mindmáig az ünnepi sütemények fejedelmének és a lakodalmas étkek fontos elemének számít Székelyföldön.


Székely kandalló. Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon - mek.oszk.hu

A 20. század második felében, az 1968-as romániai ideológiai lazítás nyomán, a kürtős fokozatosan elterjedt a Székelyföldön kívüli vidékeken is, elsősorban tengerparti és hegyi turisztikai központokban. Az 1989-es romániai rendszerváltozás után elsősorban a székely falvakba látogató magyarországi turistákat kínálták meg vele, ugyanakkor az egyre népszerűbb helyi ünnepek kitüntetett, szimbólumértékű süteményévé vált.

A kürtőskalács a 20–21. századok fordulóján egyértelműen székely, magyar szimbólummá alakult. Miközben a turisztikai irodák által forgalmazott Székelyföld- és Erdély- imázs elmaradhatatlan elemévé vált, ez a korábban csak falusi közösségekben élő, ott megőrzött gasztronómiai hagyomány – elsősorban a turizmus révén – fokozatosan visszakerült az elit kultúrába.

A 75%-ban magyar többségű Székelyföld Románia földrajzi centrumában található. A többség gyűrűjében élő, a központi bukaresti államhatalom folyamatos szorításának (pl. helyi szimbólumok tiltása, a magyar nyelv használatának korlátozása) kitett régióban sajátos hiperreprezentáció bontakozott ki: egyes székelyföldi falvak helyi ünnepei alkalmával a hagyományos 40–50 centiméteres kalács helyett immár hatalmas kürtőst sütöttek. Számos székely közösség arra törekszik, hogy elkészítse a világ leghosszabb kürtőskalácsát. Szentivánlaborfalva lakosai 14 méteres kalácsot készítettek. 2011-ben a Kézdivásárhely szomszédságában fekvő Oroszfalu helyi ünnepségén már 16,8 m hosszú kürtőst sütöttek parázson, szabadtéri tűzhelyen.


A világ jelenlegi leghosszabb kürtőskalácsa. Készült 2011-ben, az oroszfalvi falunapokon. Fotó: Bartos Lóránt

Így lett a valószínűleg német eredetű, de Székelyföldön kiforrott, az ott megőrzött kürtőskalácsból a székely-magyar identitás egyik szimbóluma, akárcsak a török eredetű tulipánból Hollandia vagy a közép-amerikai eredetű és Angliában megalapozott eljárás szerint gyártott csokoládéból Svájc egyik nevezetessége.

Napjainkban már nemcsak a Székelyföldre érkező magyar, román vagy külföldi turistáknak sütik. Elsősorban a nemzetközi munkamigrációnak, másodsorban pedig a turizmusnak köszönhetően a kürtőskalácsot az egész világon készítik, nemcsak székely vagy magyar, hanem elsősorban európai süteménnyé, gasztronómiai jelképpé vált. A székely nemzeti sütemény a világ hat kontinensén – Európa minden részén, az Egyesült Államokban, Kanadában, Peruban, Mexikóban, Ausztráliában, Új-Zélandon, Tajvanon, Izraelben, Dél-Afrikában, Kambodzsában és sok más országban is kapható

Viszonylag egyszerű és gyors elkészíthetősége, praktikus fogyaszthatósága miatt a jövőben a kürtőskalács további elterjedésének lehetünk tanúi.

Vissza a lap elejére


A kürtőssütő dorong

A hagyományos sütőeszköz keményfából készül és csonkakúp alakú. A mérete 25/6/5 centiméter és 40/9/8 centiméter (hosszúság/nagyobb átmérő/kisebb átmérő) között szokott változni. Leggyakrabban a 35/8/7 centiméteres változat használatos. A sütődorong készülhet fémből (általában tiszta vasból) is, de anyaga nem tartalmazhat a szervezetre káros fémeket. Régebben kerámia felhasználásával készült, „cserepes” kürtőssütő eszközöket is használtak.

A sütődorongnak vékony tengelye van, amelynek a dorong vastagabbik része felőli végén nyél található.

A dorongot sütés közben egy állványon forgatják. A kézi sütéshez használatos állványnak lehetővé kell tennie, hogy a dorong vastagabb és vékonyabb végét a parázs fölött különböző magasságban helyezhessük el.

Kereskedelmi sütődékben egyidejűleg több dorongot forgatnak villanymotor segítségével.


 

Mai kürtőskalács sütő dorong

 

Cserepes kürtőssütő
(19. század, Zabolai Csángó Néprajzi Múzeum)

Vissza a lap elejére


A világ leghosszabb kürtőskalácsai


Oroszfalva (2011) - 16,8 méter (Forrás: Bartos Lóránt)

 


Oroszfalva (2010) - 15,8 méter (Forrás: ArtDelinco)

 


Uzon (2009) – 10,2 méter (Forrás: szekelyhon.ro)

 


Torda (2007) - 10 méter (Forrás: szekelyhon.ro)

 


Bogács (2010) – 6 méter (Forrás: szekelyhon.ro)

 


Székelyudvarhely (2007) – 5.37 méter (Forrás: szekelyhon.ro)

Vissza a lap elejére


©: Az oldal tartalma szabadon felhasználható, de csakis a forrás megjelölésével; CC-BY-SA-3.0