ENDERO

A kürtőssütő eszköz

A világ leghosszabb kürtőskalácsai


HANTZ Péter - POZSONY Ferenc

A kürtőskalács eredete és rokonsága

Az erdélyi magyarság, különösen a székely vidék ünnepi süteménye a kürtőskalács. De bizonyára számos európai nemzet képviselője is otthon érezné magát egy székely lakodalmon: az Erdélyből kivándolrolt szászok mellett a svédek, a litvánok, a lengyelek, a németek, az osztrákok, a csehek, a morvák, sőt a szakolcai szlovákok és a pireneusi franciák is parázs fölött forgatott dorongon sütött édes süteményt készítenek ünnepi alkalmaikra.

A magyar kürtőskalács, a német baumkuchen, az ónémet ayrkuchen vagy spiesskuchen, az osztrák prügeltorte, a szász baumstriezel, a svéd spettekaka, a szlovák trdelnik, a cseh trdlo, a litván ragoulis vagy sakotis, a lengyel sekacz és a francia gateau-a-la-broche egymás rokonai. Ez a viszony sok esetben valószínűleg vérrokonság, vagyis egy süteményt egy másik nemzet is megszeretett, majd átvette, esetleg leleményesen át is alakította azt. Lehet hogy ez a süteménycsalád is egy tőről fakad? És ha igen, akkor honnan? Vagy inkább az történt, hogy több hasonló eljárás egymástól függetlenül fejlődött ki? Ez sem kizárható: a biológusok is ismerik, és "konvergens evolúció"-nak nevezik az ilyen folyamatokat.

Az európai kultúrában

sokminden az ókori görögöktől ered.


Obelias-kenyér rekonstrukciója (Fritz Hahn heidelbergi cukrászmester készítette a fennmaradt leírások alapján)

Talán ennek a süteménycsoportnak is ott kell keresnünk a gyökereit. Fritz Hahn heidelbergi cukrászmester, a tudományterület klasszikusa feltárta, hogy rúdra tekert kőttestésztából (kelt tésztából) készült süteményt már kr. e. 400-ban is készítettek a görög nyelvterület Dionysos ünnepségein. Ez az "Obelias-kenyér" körülbelül egy méter hosszú lehetett, és két ember hordozta a vállán. Több történelmi kutatás is azt sejteti, hogy ezt a sütési módszert az ókori rómaiak is haszálták -átvehették a görögöktől, vagy maguk találhatták ki.

 

A középkori forrásokban már a mai süteménycsaládhoz jóval közelebb álló recepteket találunk.


A Spiesskuchen /dorong-sütemény/ első ismert írásos említése (kb. 1450). Eredetije a Heidelbergi Egyetem könyvtárában található.
Egy 1450-es keltezésű, heidelbergben felbukkant kézirat szerint "ha dorong-süteményt (kuchen an eyne spiss) akarsz készíteni ... kőttestésztát egy fa dorongra tekerjél és tojás-ságájával kenegesd ... így egyben marad és ne süsd túl forrón". Egy 1485-ös nürnbergi rendőrségi dokumentum az esküvői "tojássüteményre" (ayrkuchen) meghívható személyek számáról rendelkezik, egy 1539-re tehető, Domokos-rendi szakácskönyv pedig már részletes receptet tartalmaz.

A Spiesskuchen rekonstrukciója (Fritz Hahn heidelbergi cukrászmester készítette az 1450 körülire tehető leírás alapján)


Egyéb források is azt valószínűsítik, hogy ez az ünnepi finomság a 15.-16. században a német, esetleg az olasz gasztronómiában is közkedvelt lehetett.
A 16. század végén egy érdekes fordulóponthoz, a süteménycsalád fejlődésének első keresztútjához érünk. A középkori, csavarvonal alakban feltekert sütemény a magyar, és feltehetően a cseh nyelterületen él tovább, (vagy mindettől függetlenül ott alakult ki?), máshol új fajtái fejlődtek ki. Tekintsük át először az Európa nyugati, és északi részein kialakult újításokat!

Az első ezek közül Balthasar Stain 1547-es szakácskönyvében jelenik meg: a sütődorongra

csavarvonal alakban feltekert kőttestészta helyét egy már előzőleg kinyújtott, majd a dorong felületére helyezett tésztalap veszi át:

Részlet Balthasar Stain 1547-es, dillingeni kiadású szakácskönyvéből. Ebben található az első ismert recept, amely egy tésztalapból készülő, dorongon sütött süteményt ír le.

"vedd a dorongot... vedd a kőttestésztát ... tedd szépen a dorongra... azonos vastagságban... szép lapos legyen... sózott tojássárgájával kenegesd... végy egy nagy zsinórt... kösd körbe a tésztát...". Hasonló elemeket tartalmazó sütési eljárást ajánl a magyar származású Marx Rumpolt is a híres, 1581-ben kiadott német reneszánsz szakácskönyvében, amelyet Bornemisza Anna, Apafi Mihály erdélyi fejedelem felesége magyarra is lefordíttatott. Maria Schellhammerin 1697-ben kiadott szakácskönyvében már egy rajzot is közöl elkészítésének módjáról. Az eljárás morvaországi elterjedtségére utal Christoph Thiemen 1682-es szakácskönyve, amely "morva süteményecske" név alatt ír le egy hasonló receptet.


A tésztalapból készlő spiesskuchen készítését magyarázó ábra Maria Schellhammerin 1697-es szakácskönyvéből.
Megjegyezzük, hogy ebben a könyvben fordul elõ elõször a német "baumkuchen" szó: "Placentae cylindricae: Baum-Kuchen. Placentae per five Syringites, Spiess Kuchen: ...".

Ebbe a csoportba sorolható sütési eljárás mind a mai napig él: a Németországba kivándorolt erdélyi, különösen a barcasági szászok ennek a módszernek a továbbfejlesztése szerint készítik Baumstriezel nevű ünnepi süteményüket.
Erdélyi szászok által sütött baumstriezel egy németországi rendezvényen. Forrás: http://www.stettemerstroossefescht.de
A Baumstriezelt vékonyabb és vastagabb tésztával is készítik, melynek rögzítéséhez nincs szükség zsinórra. Általában nem csonkakúp alakú, hanem hengeres dorongon, például háztartási sodrófán sütik. A szász süteményt a kürtőskalácshoz hasonlóan kristálycukorba hengergetik, amely sütés közben megolvad és karamellizálódik.

A németek nagyon inventívnek bizonyultak:

az addigi szilárd állagú kőttestészta mellett a folyékony tésztát is bevezették.

Ennek első írásos emlékét Susana Gewandtschneiderin 1585-ös szakácskönyvében

Részlet Susanna Gewandtschneiderin1585-ös szakácskönyvéből. Ebben található az első ismert recept, amely egy folyékony alapanyagból készülő, dorongon sütött süteményt ír le.
találták meg: "... vedd a dorongot... fél órát süsd amíg elég forró lesz... a tésztát öntve tegyed rá... szépen oda és újból öntsed...". Itt értünk el a süteményeink "családfájának”, biológiai szakkifejezéssel élve “filogenetikus fájának” újabb elágazásához. A folyékony alapanyagú süteményből ugyanis három új fajta is kifejlődik: a német baumkuchen, a litván-lengyel ragoulis-sakotis-sekacz, amit a franciák is átvettek és gateu-a-la-broche-nak neveznek, valamint a svéd spettekaka. Nem szabad megfeledkeznünk az osztrák prügeltorte-ról sem: ez a sütemény ugyanis a mai napig a 16. századi, a folyékony alapú süteménycsoportot megalapozó recept szerint készül: a biológusok az ilyet "élő kövület"-nek, a kultúrakutatók pedig survivalnak, megőrzött régi elemnek nevezik. Vegyük most sorra a folyékony alapú sütemények képviselőit!

A Prügeltorte


A prügeltorte /nyárs-sütemény/ készítése. Forrás: www.mapamondtravel.com
Ausztriában, elsősorban a tiroli Brandberg patak melletti falvakban honos. Egyszerűen elkészített, folyékony, de igen viszkózus tésztából sütik, amelybe minden összetevőt egyből belekevernek. A tésztát sütőpapírral borított, lassan forgó, alulról vagy oldalról hevített dorongra csorgatjuk. Amikor a tészta egy adott helyen megszilárdult, újabb adagot töltünk rá. Egy összefüggő tésztaréteg általában csak a sütemény felületének egy részére terjed ki. A lecsöpögő tészta apró dudorokat alakít ki a sütemény felszínén. Bár minden feltétel adott a prügeltorte levédéséhez, a tiroliak még nem szakítottak rá időt.

A Baumkuchen


Részlet Markus Looft 1769-es szakácskönyvéből. Ebben található az első ismert recept, amely a modern baumkuchen /sütemény a fán/ készítését írja le.
a németek nemzeti süteménye, amelyet a "sütemények királyának" neveznek. Egy Szász-Anhalt tartományban levő kis hansaváros, Salzwedel egyenesen a “Baumkuchen városának” kiáltotta ki magát, eredetvédett termékként jegyeztette be az Európai Uniónál a Salzwedel-i Baumkuchent, és turisztikai stratégiáját is erre alapozza.

A baumkuchen készítése: egy új tésztaréteg szaggatása. Forrás: www.latimes.com

A Baumkuchen ránézésre abban különbözik 16. századi ősétől, hogy igen szabályos, koncentrikus rétegekből épül föl, amelyek a sütemény egész felületére kiterjednek.

Emellett az anyaga is újszerű: első lépésben csak a tojássárgáját keverjük a viszonylag sok vajat tartalazó édes tésztához. A tojásfehérjét külön keverik össze egy kis sóval, és később vegyítik bele a tésztába. Ezeket a megoldásokat a modern vegyészet is ismeri: segítségükkel egy viszonylag stabil emulzió, illetve hab jön létre. Ezeket a vegyészek kolloid renszereknek nevezik. Első receptje Markus Looft 1769-es recepteskönyvében jelenik meg: “eldörzsölünk egy font vajat... hozzáütünk húsz tojássárgáját egymás után... egy font finom cukrot... egy kanna lisztet... mindezt jól összedolgozzuk... tizenhat tojás fehérjéjét verjük finom habbá és ezt is adjuk a kőttestésztához...”.


Egy baumkuchen-változat. Forrás: www.sweetworldpastries.com

A Baumkuchen keresztmetszete. Forrás: http://my-all-recipes.blogspot.ch
Megjegyezzük, hogy egy elterjedt német legenda szerint a Baumkuchen eredetét Magyarországon kell keresnünk: ez szerint a titkot egy kéményseprő mester hozta Magyarországról. A sütemény készítése során egy forró felület mellett elhelyezett fémrúd felszínét megmártják a folyékony tésztát tartalmazó tálban (vagy a fémrúdra öntik a tésztát) miközben a tál a rúd alatt helyezkedik el. A tészta egy kis része szétterül a rúdon, majd rátapad arra. Miután a felvitt tészta felszíne barnára sült, hasonló módon újabb réteg kerül a korábbi, már megsült rétegre. Nem ritka a 20–25 rétegű sütemény sem. Bizonyos változataiban a sütemény viszonylag sima felszínét egy adott rétegszám felett az újabb, még folyékony rétegek helyenkénti megszaggatásával teszik hullámossá. A Baumkuchen felszínét áttetsző cujkormázzal, vagy csokoládémázzal borítják be.


A ragoulis-sakotis-sekacz


A ragoulis-sakotis-sekacz /csúcsos, sokágú, bogos/ készítése egy, a 20. század elején kiadott lengyel szakácskönyvben. Forrás: www.mark.pl

keletkezése a 16.-18. századra tehető. Egy történelmi legenda 16. századi, a sütemény tésztájának fejlettségi foka 18. századi eredetre utal. A ragoulis-sakotis (litván megnevezés, jelentése: csúcsos, sokágú) – sekacz (lengyel megnevezés, jelentése bogos) kialakulásával kapcsolatos tudományos kutatásokról nincs tudomásunk. A legvalószínűbb, hogy a folyékony tészta felhasználásával készülő német sütemény receptje Lengyelországba és Litvániába is beszivárgott, ahol sajátos fejlődésen ment át. A litvánok nemzeti ételüknek tekintik a süteményt, amelyet az ország képviseletében vittek az osztrák EU-elnökség alatt útjára indított Cafe Europa rendezvényre. Ennek ellenére az Európai Uniónál való levédés megvalósítása még várat magára.


Ragoulis-sakotis-sekacz készítése. Forrás: JR Fine Products GmBH
A ragoulis-sakotis-sekacz készítéséhez a baumkuchen és a prügeltorte sütésekor használatoshoz hasonló berendezést alkalmaznak, de a dorongot sokkal gyorsabban forgatják. A sütemény alapanyaga, akárcsak a Baumkuchené, két részben készül. Először a vajat és a cukrot keverjük össze a tojássárgájával, liszttel meg egy kis rummal, amíg egy habos anyagot kapunk. Külön felverjük a tojásfehérjét egy kis sóval, majd hozzáadjuk az elõzõhöz. Az így kapott, tojásban igen gazdag kõttestészta sokkal viszkózusabb, ezért nem terül szét a rúdon, hanem saját súlyának és a centrifugális erõnek a hatására sztalaktitszerű dudorokat képez. A sütemény keresztmetszete sem olyan szabályosan rétegzett, mint amilyen a Baumkuchené. A sakotis-ragoulis-sekacz száraz sütemény, megfelelõ körülmények között tárolva több hónapon át friss marad.

Óriás ragoulis-sakotis-sekacz készítése. Forrás: magiearome.pixnet.net

De hogyan lehetséges az, hogy a süteményt Európa másik felén, a Pireneusokban is sütik gateau-a-la-broche néven? Ennek az lehet a magyarázata, hogy globalizáció már évszázadokkal ezelőtt is létezett, csak akkor nem multinacionális vállalatok, hanem multinacionális hadjáratok voltak a folyamat fő előmozdítói. A szájhagyomány szerint a sütemény Napoleon katonáinak ízlett meg a 19. század elején, és ők vitték haza a receptet Franciaországba, ahol a süteményt ma is változatlan formában készítik. Lehet hogy további néhány évszázad múlva a két sütemény el fog távolodni egymástól, de egyelőre még nem telt el elég idő a -biológiai szakkifejezéssel élve- “allopatrikus fajképződés” lejátszódásához.

A Spettekaka


Részlet Susanna Egerin 1733-as szakácskönyvéből. Ebben található a spettekaka /dorongsütemény/ első ismert receptje. Forrás: www.gastronomi.nu

A spettekaka készítése. Forrás: www.semiswede.com
Svédország déli részén elterjedt, burgonyaliszt (krumpliliszt) alapú sütemény, amelynek létrejötte a 18. század első felére tehető. Első írásos említése a németorszégi Susanna Egerin szakácskönyvének 1733-as, svéd kiadásában található, ami a sütemény német eredetére utal. Az itt közölt összetevõk nagyban eltérnek attól, amit ma a spettekaka összetevõinek tekintenek, vagyis a sütemény a svéd nyelvterületen forrott ki és nyerte el mai jellegét.

A rokon süteményektől eltérő alapanyag használatának az lehet a magyarázata, hogy a krumpli a hűvösebb, északi klíma körülményei között is könnyen megterem.


Spettekaka cukordíszítéssel. Forrás: www.semiswede.com

A sütemény készítése során a vajból, cukorból, tojásból és burgonyalisztből (krumplilisztből) készített keveréket levágott sarkú tasakba öntik. A rokon süteményektől eltérő alapanyag használatának az lehet a magyarázata, hogy a krumpli a hűvösebb, északi klíma körülményei között is könnyen megterem. Ebből vékony csíkot nyomnak a sütőpapírral beborított, csonkakúp alakú forgó dorongra, egészen addig, amíg a tésztacsík rács formájában befedi a dorong (a sütőfa) teljes felületét. Ez után a tésztát nyílt tűz vagy egyéb hőforrás mellé helyezik hogy megszáradjon, majd újabb réteget visznek rá. A lépések ismétlődnek, a rétegek száma pedig akár a tizet is elérheti. Így lyukacsos szerkezetű, igen száraz és jól eltartható sütemény keletkezik, amelynek felszínét helyenként színes cukormázzal díszítik. A svéd Scania tartomány a spettekakát eredetvédett termékként jegyeztette be az Európai Uniónál.



Térjünk most vissza a sütemények családfájának első elágazásához, és vizsgáljuk meg

a sütődorongra csavarvonal alakban feltekert finomságok

fajtáit!

A cseh-morva trdlo vagy tredlenice és a felvidéki szakolcán sütött trdelnik

(jelentésük: “dorongos”)
Szakolcai trdelnik /dorongos/ tálalása. Forrás: archiv.skalicka.sk
áll a legközelebb az ónémet spiesskuchen-ayrkuchenhez. A sütemény hengeres dorongra tekert édes, és viszonylag vastag kőttestésztából (kelt tésztából) készül. A dorongra tekert nyers kõttestészta felszínének kezelése viszont jelentõsen eltér attól ahogy manapság a kürtõskalács vagy a Baumstriezel sütésre való elõkészítése során eljárunk. A trdlo-trdelnik-trdelnice-t sütés elõtt nem cukorozzák, és nem is simítják el a felületét,, hanem darált diókeveréket szórnak rá. Ennek megfelelõen a felszíne kevésbé sima, és karamellizált cukorréteg sem alakul ki rajta, mint a mai kürtõskalácson vagy a baumstriezelen. Sütés közben néha vajjal kenegetik, és csak utána hintik meg, jó gazdagon, vaníliás porcukorral.
Cseh trdlo /dorongos/ készítésének utolsó lépése. Forrás: http://paulinescookbook.wordpress.com

A szakolcaiak eredetvédett termékként jegyeztették be a trdelniket az Európai Uniónál. A benyújtott dokumentációban megemlítik, hogy a szájhagyomány szerint Gvadányi József magyar tábornok erdélyi szakácsa révén, a 18. század végén jutott el városukba a sütemény. Ez egybecseng azzal, hogy hogy a 18.-19. századi székely-magyar kürtőskalács jellege közelebb állt a mai trdelnikéhez, mert e sütemények még kevésbé távolodtak el -biológiai szakkifejezéssel élve- “közös ősüktől”.

A szakolcai trdelnik első írásos említése 1911-ből való, méghozzé Juhász Gyula magyar költő tollából, aki a helyi gimnázium tanára volt. A sütemény a 20. század közepére szinte teljesen eltűnt, Fritz Hahn sem említi meg a közleményeiben, de a ”Wiener Küche” bécsi szaklap 1938-as száma közöl egy, a trdelnikéhez igen hasonló receptet a “cseh trdelnice” név említésével. A kétezres évek elején viszont újra fölfedezték, és ma már gyakran találkozunk vele a nagyobb cseh és szlovák városok ünnepi rendezvényein.

A kürtősfánknak (olajban sült kürtősnek)


Olajban sült kürtős. Forrás: www.gabojsza.hu
nem sok köze van a kürtõskalácshoz. Csak a formája emlékeztet rá, de a mérete is jóval kisebb. Hossza általában nem haladja meg a 20 centimétert. Elsõsorban a magyar és a német nyelvterületen ismerik, de készítése a népi kultúrában kevésbé kötõdik ünnepi eseményekhez. Alapanyaga a kürtõskalácséhoz hasonló kõttestészta, amit egy apró dorongra tekerve, cukorba hengergetés nélkül, forró olajban forgatva sütnek ki. Sütés után porcukorral, esetleg darált dióval hintik meg. A magyar nyelvterületen a 19. században terjedhetett el.

Térjünk rá most elemzésünk fő tárgyára, a

székely-magyar kürtőskalács

kultúrtörténetének vizsgálatára!


A "Kürtős Fánk" szóösszetétel első ismert írásos említése egy uzdiszentpéteri (Erdély, egykori Kolozs vármegye) összeírásban. A dokumentum eredetije a Kolozsvári Állami Levéltárban található.
A kürtõskalácsra utaló elsõ írásos dokumentum 1679-bõl, az Erdélyi Fejedelemség Kolozs vármegyéjének Úzdiszentpéter nevű falvából származik: “Kürtõs Fánk Sütéshez valo fa nro. 1”. A süteményt ekkor már az erdélyi nemesség jól ismerhette, sõt a szomszédos Moldva elitje is szemet vetett : egy Erdélybõl származó, és a moldvai fõvárosban, Iasi-ban élõ úrhülgy, gróf Feratti Bertalanné, született Kálnoki Ágnes 1723. december 22-én a moldvai vajda feleségének kérését tolmécsolja a székelyföldi Torján élõ nagynénjének, Apor Péterné Kálnoki Borbálának: „Kdet azon kéreti a Méltóságos vajdáné mi általlunk ... hogy egy inast küldene ki Kghez az kit is ne sainallya Kgd meg tanittani minden afféle sütögetésekre a többi között kürtõ kalátsra is/ a M: Vajdáné kéreti .... a mely inas iránt igirte kgd io akarattyát hogy meg tanittattya ... Édes néném Aszony ... ne sainállya Kgd annyi jo akarattyát mind Czipó sütésre (s) egyéb s egyéb gyenge sütögetésekre és kürtő kalátsra is és valami pástetomra és valami gyenge eledelre megtanittatni.Megjegyezzük, hogy ekkor egy fanarióta fejedelem, Mihai Racoviţa uralkodott Moldvában.
Részlet Ferattiné Kálnoki Ágnes 1723-ban Jászvásárról írt leveléből, amelyben először jelenik meg a "kürtő kaláts" szóösszetétel. A levél eredetije a Kolozsvári Állami Levéltárban található.

Feltűnő, hogy Apor Péter Metamorphosis Transylvaniae című írásában meg sem említi a kürtőskalácsot a nagymúltú, magyaros jellegű, erdélyi ételneműek sorában, pedig a fenti levélrészlet bizonyítja, hogy azt már készítették felesége konyhájában. Habár a konzervatív torjai nemes jól ismerhette a kürtőst, azt egyértelműen az osztrákok által közvetített új divatnak tartotta, s így emlékiratában nem írta le az akkor már az erdélyi elit réteg körében is eléggé népszerű kalácsféleséget. Megjegyezzük, hogy az erdélyi gasztronómia akkori változásai miatt Apor Péter ki is fakadt: „atyáink szokott eledeleit meg sem ehetjük, hacsak német szakácsunk nincsen”. Mindez azt valószínűsíti, hogy a

kürtőskalács korai formája osztrák vagy szász közvetítéssel jutott el a magyar nyelvterületre.

Arra egyelőre nincs elfogadható magyarázatunk, hogy a székelység körében miért kizárólag a csavarvonal formájú, a szászok körében pedig miért elsősorban a lapos tészából készült sütemény honosodott meg. Megjegyezzük, hogy egyes szász falvak a kürtőskalácsot sütötték baumstriezel néven.

Részlet zabolai gróf Mikes Mária 1784-ben kiadott szakácskünyvéből. Ebben található a kürtőskalács első ismert receptje.

Az egybeírt kürtőskalács szó első írásos említését, és egyben a sütemény első receptjét Dániel Istvánné Gróf Mikes Mária A Gazda Aszszonyi Böltseségnek Tárháza című, 1781-es keltezésű, Erdélyben íródott kéziratos szakácskönyvében találjuk a „Porániné módja szerint kürtőskalácscím alatt:

Végy öt tojássárgáját egy csuporban egy fertálynyi gyönge meleg tejel, egy kalánka tejfellel egy kis sóval keverd egyben. Szűrd a tekenyőben, tégy hozzá egy kalánka élesztőt, egy kalánka olvasztott írósvajat dörgölj szép liszttel jó gyenge tésztát belőle valamíg a kezedről leválik. Midőn már több lisztet nem tész hozzá, tégy még kis kalánka vajat belé, dörgöld és dagaszd jól. Ha[gy]d hogy keljen meg, de ne felette erősen, mivel osztán szakad a tészta, de keletlen se légyen. Le szaggatván táblára, ha[gy]d egy kissé nyugodni. A kürtőskalács formát kend meg vajjal, melegítsd meg, facsard reá a tésztát. A sütés alatt kend meg vajjal, tejfel nélkül is lehet a tésztáját csinálni.”. Vegyük észre, hogy ebben a receptben még nincs szó a kürtőskalács felületének édesítéséről.

A 18. század végén viszont a sütemény nemcsak Erdélyben, hanem

különböző megnevezések alatt már az egész magyar nyelvterületen elterjedt.


A kürtőskalács (dorongfánk) receptje Simai Kristóf 1795-ben keltezett, kézírásos szakácskönyvéből. Ez az első ismert recept, amely magába foglalja a sütemény édesítését.
Belső-magyarországi megnevezései (dorongos fánk, dorongfánk, botra tekercs) voltaképp a német Baumkuchen tükörfordításai. A dorongfán sütött kalács első írott említése egy 1789-ben keletkezett vígjáték szövegében fordult elő, melynek szerzője Komáromban született. Simai Kristóf Némelly Étkek Készítési módja című, 1795-ben Körmöcbányán keltezett szakácskönyve szintén Dorongos fánknak nevezi a mazsolával ízesített, kelesztett tésztából készített süteményt, melynek részletesebb receptjét is közzétette. Ez a recept egy lényeges ujítást is tartalmaz: a sütést követően a sütemény felszínét az akkoriban használatos édesítőszerrel, a nádméznek nevezett folyékony cukoroldattal ízesíti:

Dorongos fánk (botra-tekercs, kürtös-kaláts, bot-kaláts): Végy két verdung szép fejér lisztet, egy meszszel forralt tejet, de langy legyen, két vagy három tojás sárgáját, két kalán ser-élesztőt, s ezt tejjel ereszd s sodord fel, s töltsd a lisztbe, végy egy verdung főtt féle vajat, olvazd langyra, s töltsd ezt-is a liszt közé, és apró (mazola) szöllővel egygyütt verd-fel, s készits belőle tésztát, hogy lehessen ki-nyújtani, a dorongot kend-meg vajjal, sodorj vékony hoszszú tésztát és tekerd arra, az eleit, s végét ragaszd a doronghoz, s mint a petsenyét forgasd lángoló tüznél, ha meg-pirúlt, szépen húzd-le a dorongról, és nád mézeld-meg.Ez a recept az első, amelyben utalást találunk a kürtőskalács felületének édesítésére. Megjegyezzük, hogy itt még csak a sütés utáni édesítésről esik szó. Fontos tudni, hogy a nádméz szó a nádcukor szirupos, illetve későbbi, szilárd formájának jelölésére szolgált (a mai értelemben vett kristálycukor 19. századi találmány). Szintén ennek a receptnek a kapcsán jegyezzük meg, hogy a kőttestészták kelesztésére a 19. század közepéig elsősorban folyékony sörélesztőt használtak. A ma használatos sajtolt élesztő előállítási eljárását 1848-ban Bécsben dolgozták ki.

Érdekes az a tény, hogy a Szakács mesterségnek könyvecskéje Kolozsvárt 1771-ben kiadott változata meg sem említette a kürtőskalácsot, az akkor már igen népszerű kolozsvári káposzta mellett. Ez arra utalhat, hogy ez a sütemény akkor még nem volt szerves része a szerényebb rendű erdélyi családok ünnepi táplálkozáskultúrájának. Később viszont

a kürtőskalács sütése az erdélyi népi kultúrában is egyre nagyobb teret hódított.

A gróf Mikó család gazdasági dokumentumai között egy olyan 1772-ből származó iratot találunk, mely egy korabelikolozsvári konyha felszerelését rögzítette, s annak eszközállományában pedig „Kürtő kaláts Sütő tserép” is ott volt. Teleki László levéltárában egy 1773-ban keletkezett írás „Kürtős kalats forma alakban rögzítette a kalácssütéskor használt eszköz nevét. Egy másik irat szerint 1811-ben a Kolozs megyei Mezőőrön egy udvarház tárgykészletében „egy Kürtős kaláts sütő fa” is előfordult. Szijgyártó Trintsini Mihály marosvásárhelyi ingóságai között 1810-ben „Egy Kürtős koláts sütő fa” is felbukkant.

Cs. Bogáts Dénes levéltári kutatásai szerint a kalács sütésekor használt fa a székelyföldi Háromszéken csak a XIX. század első harmadában készített összeírásokban bukkant fel gyakrabban: „Egy Kürtős kalács sütőfa cseréppel behuzva...” (1810), „Kürtős sütőfa” (1834) „Négy kis lapitó és egy kürtős kalács sütő fa...(1838).

Orbán Balázs Székelyöld leírásának első kötetében (1868) olyan máréfalvi eredetmondát közölt, mely azt is tükrözi, hogy

a 19. század végére a kürtőskalács már mélyen beágyazódott a Székelyföld életvilágába:

Recept “Rézi néni” 1876-os szegedi szakácskönyvéből. Ebben bukkan föl az első recept, amelyben a kürtőskalácsot sütés előtt is meghintik cukorral, így karamellizált cukormáz alakul rajta ki..

Ugyanis tatárok dulván a vidéket, Máréfalva népe védbarlangjaiba vonult, s midőn a tatárok a völgyen felmenének, a barlangban lévők reájok nyilazván, többeket, s azok közt vezérüket is elejtették. Dühbe jött erre a tatár had, s ostromolni kezdte a védhelyet; de az erős fekvésű védhelyhez nem férhetvén, ostromzárolták, hogy kiéheztetéssel szorítsák önmegadásra. Már elfogyott ostromoltak és ostromlóknak is minden eledele, midőn a barlangban lévők szalmából nagy kürtös kalácsot csinálván, kimutatták s le kiáltottak: Lám mi jól élünk, míg ti éheztek! Mit látva a tatárok, a falu feldulása után távoztak.

A Simai-recept után közel száz évvel, 1876-ban, a szegedi kiadású “Rézi néni szakácskönyve” a kürtőskalács fejlődésének következő lépéséről tanúsít.

Ebben a receptben már azt ajánják, hogy a kürtőst már a sütés előtt is szórjuk meg (mandulás) cukorral. Így más a “csak” édes íz mellett új aromák is megjelennek: a hő hatására ugyanis a cukor karamellizálódik, és Maillard-reakciókban is részt vesz. Nem kellett sokat várni arra sem, hogy a kalács felületére sütés előtt mandulamag nélküli cukrot vigyenek föl, a sütés utáni édesítés pedig akár el is maradhasson: az 1892-ben, Budapesten megjelent Valódi magyar szakácskönyv című munkájában Zilahy Ágnes már ilyen receptet tesz közzé.



Recept Zilahy Ágnes 1892-es szakácskönyvéből. Ebben található a kürtőskalács első olyan receptje, amelyben héjas gyümölcs bele nélküli cukorral szórják meg sütés előtt


Kövi Pál: Erdélyi Lakoma (1980)

A székelyek és szászok nemcsak átvették a régebbi recepteket, hanem jelentősen fokozták a kürtőskalács, illetve a baumstriezel élvezhetőségét.

A sütemény felszínének deszkán történő ellapítása, illetve a sütés előtti kristálycukorba való hengergetés (forgatás) ugyanis minden bizonnyal erdélyi találmány. Nem tudjuk, hogy a székelyeknek vagy a szászoknak jutott először az eszükbe, de ez talán nem is lényeges. A székely kürtőskalács esetében a dorongra tekert tésztacsík egymást követő menetei összenyomódnak, a sütemény felszíne simábbá, szerkezete tömörebbé, elegánsabbá válik. Mindez egyedi jelleget kölcsönöz az erdélyi konyha által “továbbfejlesztett” süteményeknek.

Megjegyezzük, hogy a kristályos cukorral történő édesítés a székely és szász falvakban csak a XIX. század végén terjedhetett el szélesebb körben, Az első erdélyi cukorgyárak csak a 19. század közepén kezdtek el működni (Brassó 1837, Kolozsvár 1838), a legjelentősebb botfalusi üzem pedig 1889-ben alakult meg.

Az első, karamellizált cukormázra fölvitt utóborítással (vaniliás cukor) a Rézi néni szakácskönyvében találkozunk. A darált vagy aprított, esetleg cukrozott dióbél utóborításként való alkalmazása csak a 20. század második harmadában terjedt el. A Kövi Pál által írt, 1980-as kiadású Erdélyi Lakoma című szakácskönyv ismereteink szerint az első, amelyik cukrozott dióbelet ajánl utóborítás céljára. A fahéjas, kókuszos, kakaós, stb. utóborításokat csak a múlt század végén kezdték széleskörűen alkalmazni.

A kürtőskalács egymás után kialakuló változatait “generációkba” csoportosíthatjuk. Ha Fritz Hahn heidelbergi cukrászmester után első generációsnak a görög obelias-kenyeret, másodiknak a felületi édesítés nélküli süteményt tekintjük, akkor harmadik generációsnak a sütés utáni édesítésűt (a mostani szakolcai trdelnikhez hasonlót), negyedik generációsnak a karamellizált cukormázzal borított süteményt, ötödik generációsnak pedig pedig a mai modern székely kürtőskalácsot nevezhetjük.


19. századi székely, illetve kalotaszegi kürtőssütő. Forrás: Balassa-Ortutay: Magyar Néprajz – mek.oszk.hu
A kürtőskalács szó, mint láthattuk, a 18. század végén alakult ki -minden bizonnyal Erdélyben-, és a 19. század elején vált közismertté. Nyelvészeink szerint a kürt és a kürtő szóból származik a rövid ö-vel és a hosszú ő-vel ejtett kürtös- és kürtőskalács változata. Szabó T. Attila kolozsvári tudós nyelvész határozottan a kürtőskalács forma használatát ajánlotta: „... mikor a hengerről leveszik, az egész sütemény egy darabban egy körülbelül 25-30 cm hosszú kürtő-, illetőleg cső-alakú kalácsfélét képez. Minthogy ezt a kalács-kürtőt a családtagok és vendégek elé ilyen alakban teszik, s a fogyasztók a szalagszerűen szakadó tésztát ilyen jellegzetes alakjában látják, nyilvánvaló, hogy a névadási szemlélet csak a kalácstészta kürtő alakjából indulhatott ki. A kürtő faluhelyen s városon is mindennapi, közönségesen ismert dolog, a kürt annál kevésbé.” Ezt az álláspontot erősíti az a tény is, hogy az erdélyi szászok “schornstein-kolatsch'-nak is nevezik a süteményt, ami a magyar kürtőskalács tükörfordításának felel meg. Minazonáltal, a mindennapi nyelv a rövidebb, könnyebben kiejthető szavakat részesíti előnyben, ezért a székely nemzeti sütemény nevét gyakran rövid ö-vel ejtik.


Mai kürtőssütő

A Magyar Néprajzi Atlasz adatai szerint a XX. század elején kiemelt jelentőségű, ünnepi sütemény Bihar, Hajdú, Szatmár és Ung megyékben, de már szélesebb körben ismerték Szilágyságban, a történeti Erdélyben, azon belül Székelyföldön, valamint Gyimesekben, a Bukovinában élő székelyeknél és a moldvai csángó-magyaroknál. A kalotaszegi falvakban is sütötték, méghozzá egy hosszbb és vékonyabb dorongon, mint a székelyek. Rendszerint lakodalmak, újévi és farsangi mulatságok alkalmával készítették, de vittek belőle gyermekágyas asszonyoknak is radinás kosárban. De miért csak a Székelyföldön maradt fenn a kürtőskalács,

miért tűnt el a magyar nyelvterület többi részének népi kultúrájából,

ahogy a trdlo is eltűnt a cseh, és a sekacz is eltűnt a lengyel népi kultórából?


Székely kandalló. Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon - mek.oszk.hu
Ennek az a magyarázata, hogy a polgárosodás és az urbanizáció hatására Székelyföldön kívül e kalácsféleség helyét már városi, polgári eredetű tortaféleségek foglalták el. A magyar nyelvterület keleti, székelyföldi peremterületén a kandallós tüzelőszerkezetek egészen a XIX. század végéig tovább éltek. Mi több, a mai marosvásárhelyi magyar elit számos tagja is presztízskérdésnek tekinti, hogy kandalló legyen a házában. Ezekben a nyitott tűzhelyekben valamint a kenyérsütő kemencék nyitott előterében továbbra is parázs fölött lehetett kürtőskalácsot sütni. Ez a tény messzemenően elősegítette, hogy a kürtőskalács egészen a XX. század második feléig az ünnepi sütemények fejedelmének számított a székely településekben. Ebben a keleti magyar régióban csak a polgárosodás és az urbanizáció kibontakozása után jelentek meg a különböző tortaféleségek a nagyünnepek ételsorozatának végén. A székely családok a parázson sütött kürtőskalácsot egészen napjainkig a lakodalmas ételneműek sorában, az ebéd vagy a vacsora elején pálinkával együtt tálalják fel az asztalra.

A XX. század második felében, az 1968-as romániai ideológiai lazítás nyomán, fokozatosan elterjedt a Székelyföldön kívül fekvő más romániai vidékeken is, elsősorban tengerparti és hegyi turisztikai központokban. Az 1989-es romániai rendszerváltozás után elsősorban a székely falvakba látogató magyarországi turistákat kínálták meg vele, ugyanakkor az egyre népszerűbb lokális ünnepek kitüntetett, szimbólumértékű süteményévé vált. A kürtőskalács a XX-XXI. századok fordulóján egyértelműen

székely, magyar szimbólummá alakult.

Miközben a turisztikai irodák által forgalmazott Székelyföld- és Erdély-imázs elmaradhatatlan elemévé vált, ez a korábban csak falusi közösségekben élő, ott megőrzött gasztronómiai hagyomány, elsősorban a turizmus révén, fokozatosan visszakerült az elit kultúrába.


A világ jelenlegi leghosszabb kürtőskalácsa. Készült 2011-ben, az oroszfalvi falunapokon. Fotó: Bartos Lóránt
A 75%-ban magyar többségű Székelyföld Románia földrajzi centrumában található. A többség gyűrűjében élő, a központi bukaresti államhatalom folyamatos szorításában (pl. helyi szimbólumok tiltása, a magyar nyelv használatának korlátozása) kitett régióban sajátos hiperreprezentáció bontakozott ki: egyes a székelyföldi falvak helyi ünnepei alkalmával a hagyományos 40-50 centiméteres kalács helyett immár hatalmas, 10-20 méteres, túlméretezett székely kalácsot sütöttek. Számos székely közösség azóta arra törekszik, hogy elkészítse a

világ leghosszabb kürtőskalácsát.

Például a háromszéki Uzon (Ozun) lakosai, akik az utóbbi tíz évben még az utcán is árusítják a kalácsot a községen áthaladó turistáknak és utazóknak, a helyi faluünnepek keretében 2007-ben előbb 2,5m hosszú kürtőst sütöttek, majd 2009-ben már 10m süteményt készítettek, amit ugyanabban az évben a szomszédos Szentivánlaborfalva (Sântionlunca) lakosai már 14 méteres kaláccsal szárnyaltak túl. 2011-ben a Kézdivásárhely szomszédságában fekvő Oroszfalu (Tg. Secuiesc-Ruseni) helyi ünnepségén már 16,8 m hosszú kürtőst sütöttek parázson, szabadtéri tűzhelyen. Így lett a valószínűleg német eredetű, de

a Székelyföldön kiforrott, az ott megőrzött kürtőskalácsból a székely-magyar identitás egyik szimbóluma,

akárcsak a török eredetű tulipánból Hollandia, vagy a közőp-amerikai eredetú, és Angliában megalapzott eljárás szerint gyártott csokoládéból Svájc egyik nevezetessége.

A kürtőskalácsnak három változatát különböztetjük meg. Ezek receptjei, akár egy népdal, tág határok közt változhatnak.

A házi (hagyományos) változat készítésének eljárása a 20. század elejére tisztult le. Ez csak szigorúan megszabott alapanyagokból, általában parázson sütve készül. Összetevői között csakis szacharóz, búzaliszt, tej, vaj, tojás, élesztő és só szerepelhet, és utóborítása sem lehet más, mint darált, aprított dió, mandula, fahéjpor, vagy természetes vaniliapor felhasználásával készült vaniliás cukor.

A vásári változat a 20. utolsó harmadában alakult ki. Ez bármely forró felület (pl. elektromos sütő) fölött is kisüthető, és megengedőbb recept szerint készülhet, ezáltal kisebb, mozgó műhelyekben is előállítható, és jóval olcsóbb is lehet. Készítése során a vajat olajjal és/vagy margarinnal, a tejet tejporral helyettesíthetjük. Tojás helyett tojáspor vagy dobozos tojás használható, de ez az összetevő akár el is hagyható. Tésztájához viszont reszelt citromhéj, természetes citruskivonat vagy citrusféléből készült lé, rum vagy vaniliás cukorpor is hozzákeverhető. Felületét bármely, a cukrászsütemények íz és illatvilágával bíró utóborítással elláthatjuk, de nem nevezhető kürtőskalácsnak a sót, húst vagy sajtot tartalmazó utóborítással rendelkező termék.

Az alternatív változat a 21. század elején jelent meg. Receptje még szabadabban változtatható, tésztájának készítése során például a búzaliszttől eltérő lisztfajtát is használhatunk, belső felületét utóborítással láthatjuk el, és nagyobb mennyiségben tartalmazhat egyéb, cukrásztermékek készítése során használható természteses összetevőket (például gyümölcsdarabkákat). Állati összetevőktől mentesen, vegan (böjti) változatban is elkészíthető. Egy alternatív kürtőskalács akár gluténmentesen is előállítható.

A hasonló alakú, de olajban vagy zsírban sütött, és sütés után cukrozott, esetleg tejszínhabban töltött süteményt kürtősfánknak nevezzük.

Napjainkban már nemcsak a Székelyföldre érkező magyar, román vagy külföldi turistáknak készítik, mivel ügyesebb vállalkozók Románia minden jelentősebb településén forgalmazzák. Elsősorban a nemzetközi munkamigrációnak, másodsorban pedig a turizmusnak köszönhetően ma már az egész nagyvilágban készítik a kürtőskalácsot, ahol nemcsak székely vagy magyar, hanem elsősorban

európai süteménnyé, gasztronómiai jelképpé vált.

Viszonylag egyszerű és gyors elkészíthetősége, praktikus fogyaszthatósága miatt a jövőben a kürtőskalács további elterjedésének leszünk tanúi.

Irodalom

  1. Spießkuchen: az 1450-es heidelbergi kézírat
  2. Balthasar Stain, Dillingen (1547)
  3. Gewandtschneiderin, Susana, geb. Harssdoerfferin, Kochbuch aus Nuernberg (1585)
  4. Dreihundertjähriges Deutsches Klosterkochbuch (16. század)
  5. Marx RUMPOLT: Ein New Kochbuch (1604)
  6. Bornemissza Anna szakácskönyve (fordítás, 1680)
  7. Johann SIGISMUND, Diaeteticon (1682)
  8. Johann CHRISTOPH, Haus- Feld- Arzney- Koch- Kunst und Wunderbuch (1694)
  9. Maria Sophia SCHELLHAMMERIN, geb. CONRINGIN: Die wol unterwiesenes köchin (1697)
  10. Conrad HAGGER: Neues Salzburgisches Koch-Buch (1719)
  11. Ferati Bertalanne Kálnoki Ágnes levele (1723)
  12. Susanna EGERIN: En nödig och nyttig hus-hålds- och kok-bok (1733-1737)
  13. Markus LOOFT: Nieder-sächsisches Koch-Buch (1769)
  14. Gróf Mikes Mária szakácskönyve (1784)
  15. Göppinger Kochbuch II. Theil. (Stuttgart, 1790)
  16. Simai Kristóf kézírásos szakácskönyve (1795)
  17. Nemzeti Szakács-Könyv (1826)
  18. Czifray István, Magyar Nemzeti Szakácskönyv (1829)
  19. Magyar Gazdasszony, Pesti Szakácskönyv (1834)
  20. Németh Zsuzsána, Magyar szakácskönyv (1858)
  21. Vörös Eszter, Ügyes szakácsnő (1872)
  22. Doleskó Teréz, Szegedi Szakácskönyv (1876)
  23. Zemplényi Szabó Antónia, Képes budapesti szakácskönyv (1889)
  24. Zilahy Ágnes szakácskönye (1892)
  25. Szekula Teréz, Szegedi új szakácskönyv (1892)
  26. Schalkház Lipót, A magyar konyha (1894)
  27. A Tisza-család Szakácskönyve (kb. 1900)
  28. Kugler Géza (1905, 2004)
  29. Norkowska Marta, Piekarnia i cukiernia (1908)
  30. Szász szótár (1908, 1975)
  31. A Divat ujság főzőkönyve (1909)
  32. Urmánczy Nándorné Szakácskönyve (kb. 1915)
  33. Sárosi Bella, Házi czukrászat és befőttek könyve (1916)
  34. Gundel Károly, Kis magyar szakácskönyve (1937)
  35. Biri néni szakácskönyve (1924)
  36. Bagossy Klára, Szakácskönyv (1925)
  37. Biri néni szakácskönyve (1926)
  38. Baby szakácskönyve (1931)
  39. Az Uj idők receptkönyve (1931)
  40. Magyar Elek, Az ínyesmester szakácskönyve (1933)
  41. Zathureczkyné Zelch Manci szakácskönyve (1934-1943)
  42. Franz RUHM: Wiener Küche nr. 88 (1938)
  43. Domafalvi Andor, Szakácsművészeti szakkönyv (1942)
  44. Csefkó Gyula, Tanulmány a "kürtöskalács" szó eredetéről (1950)
  45. Venesz József, A magyaros konyha (1958)
  46. A Magyar Nyelv Értelmező Szótára (1961)
  47. Fritz HAHN, Vom Brot zum "König der Kuchen", Brot und Gebäck (12/1962)
  48. Szmuk Irén, 1006 ételrecept egészségeseknek és betegeknek (1962)
  49. Fritz HAHN: A Baumkuchen családja (1964)
  50. Komsa Anna, Szakácskönyv (1964)
  51. Rákóczi János, Konyhaművészet (1964)
  52. Szabó T. Attila, Tanulmány a kürtőskalács történetéről (1968)
  53. Fritz HAHN jegyzetei az Obelias-kenyérről (1960-as évek)
  54. Magyar Értelmező Kéziszótár (1972)
  55. Pelle Józsefné, Minerva nagy szakácskönyv (1976)
  56. Magyar Elek, Az ínymester szakácskönyve (1978)
  57. A Steiermarkisches Landesmuseum Joanneum, Steinz kastély kiállítási anyaga (1979)
  58. Baumkuchen, Trdelnice es Schornstein-Kolatsch (1970-es évek)
  59. Kövi Pál, Erdélyi lakoma (1980)
  60. Péter Jánosné, Süteményeskönyv (1990)
  61. Erdélyi konyha (1991)
  62. Hibás recept és meghatározás egy tankönyvben (1994)
  63. Karamellizáció élelmiszerekben (1994)
  64. Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár /kürtőskalács/ (1995)
  65. Kisbán Eszter (1997)
  66. Irene KRAUSS, Chronic bildschöner Backwerke, 184-195 (1999)
  67. Document from Siebenbürgen-Institut (1990-es évek)
  68. M. Kommert: Honigberg - Eine Siebenbürgische Gemeinde im Burzenland (2001)
  69. Szigeti Andor, Népi konyha. Tiszán innen – Tiszán túl (2001)
  70. Hagyományok Ízek Régiók (2001)
  71. Erdélyi Gazda, Kürtőskalács minden időben (2004/2005)
  72. Román etimológiai szótár (2005)
  73. Zaicz Gábor, Etimológiai Szótár (2006)
  74. Érdekes internetes bejegyzések (2006-2009)
  75. Gergely Éva, Erdélyi Ízek (2007)
  76. Tiroli Turisztikai Hivatal: Prügeltorte (2009)
  77. Salzwedeler Baumkuchen (2010-es évek)
  78. Herve THIS: Karamellizálódás és Maillard reakciók (2011)
  79. Érdekességek (2011)
  80. Hibás recept magyarul és románul (2012)
  81. Hamis információ egy útikönyvben: a kürtőskalácsot trdelniknek hívják (2012)
  82. Ízlett a kürtőskalács Dubai uralkodójának (2012)
  83. www.baumstriezel.info (tárolt-2013)
  84. Pozsony Ferenc es Hantz Péter tusványosi előadása (2013)
  85. Visszaélések a kürtőskalács körül
  86. Molekuláris gasztronómiai folyamatok I.
  87. Pozsony Ferenc, A székely kürtőskalács (2013)

Vissza a lap elejére


A kürtőssütő eszköz

A sütődorong (vagy sütőfa)

A hagyományos sütőeszköz keményfából készül, és csonkakúp alakú. A mérete 25/6/5 centiméter és 40/9/8 centiméter (hosszúság/nagyobb átmérő/kisebb átmérő) között szokott változni. Leggyakrabban a 35/8/7 centiméteres változat használatos. A sütődorong készülhet fémből is (tiszta vasból, ezüstből vagy aranyból), de anyaga nem lehet alumínium, cink, réz vagy más fém keveréke, mert ez káros lehet az egészségre. A sütődorongnak vékony fémtengelye van, amely legalább 50 centiméter hosszú, és a fa vastagabbik része felé eső oldalán nyél található rajta, amelyet kézzel forgathatunk. Kereskedelmi sütödékben egyidejűleg több dorongot forgatnak villanymotor segítségével.

A sütődorongot tartó állványnak lehetővé kell tennie, hogy a dorongot több magasságban helyezhessük el a szén fölött.


 

Mai kürtőskalács sütő dorong

 

Kürtőskalács sütő dorongok Székelyföldről illetve Kalotaszegről (19. század vége)
(Balassa-Ortutay: Magyar néprajz)

 

Cserepes kürtőssütő
(19. század, Zabolai Csángó Néprajzi Múzeum)

Vissza a lap elejére


A világ leghosszabb kürtőskalácsai


Oroszfalva (2011) - 16,8 méter (Forrás: Bartos Lóránt)

 


Oroszfalva (2010) - 15,8 méter (Forrás: ArtDelinco)

 


Uzon (2009) – 10,2 méter (Forrás: szekelyhon.ro)

 


Torda (2007) - 10 méter (Forrás: szekelyhon.ro)

 


Bogács (2010) – 6 méter (Forrás: szekelyhon.ro)

 


Székelyudvarhely (2007) – 5.37 méter (Forrás: szekelyhon.ro)

Vissza a lap elejére


©: Az oldal tartalma szabadon felhasználható, de csakis a forrás megjelölésével; CC-BY-SA-3.0